„Ne mondd már nekem, hogy ez nem lehetséges!” (Bejegyzés No. 13.)

A legutóbb ígértem egy kis lazítást, mielőtt belevágunk egy újabb nagy részbe. Gondolkodtam, hogy milyen humoros, ugyanakkor tanulságos történettel álljak elő, míg rá nem jöttem, hogy mindig az ember saját sztorijai a legjobbak, mert azokat résztvevőként éli meg.

Bejelentkezik hozzám egy a 60-as éveinek vége felé járó érdeklődő, de már a telefonhívásából lehet érezni, hogy az a fajta, aki hamarabb tudja a választ a saját még fel sem tett kérdésére, mint hogy te egyáltalán megértsd a problémáját. Igazából nem is kíváncsi a válaszodra, mert két mondatonként közbevág, osztja az észt és kioszt, hogy te azt nem jól tudod, és érzékelteti veled, hogy az ő igen sikeres életútja és rendkívüli tapasztalatai a külföldi partnereivel és a „multikkal” arra predesztinálják őt, hogy ne tudjak neki újat mondani a „trösztökről”, ahogy ő hívja. A helyenként monológba csapó beszélgetés későbbi szakaszában aztán kiderül, hogy idegen nyelveket nem beszél, csak magyarul, azt is inkább csak középfokon, de mindez persze egy cseppet sem zavarja őt a „külföldi partnerekkel és a multikkal” való együttműködésben.

Az egész lényéből sugárzik, hogy ő csak azért van, hogy te érezd magad megtisztelve, hogy szóba áll veled és hogy megtudhasd tőle, hogy merre van az előre. Célzok rá, hogy ha ilyen jól ismeri a témát, miért jött el hozzám konzultációra, de lepereg róla és csak mondja, és mondja, és mondja … Egy két lábon járó okos tojás!

Persze felsorolja a magyar „trösztökkel” kapcsolatos összes klasszikus averziót (lásd a 9. számú bejegyzést), de meg is koronázza azokat: „Na és mond csak, édes öcsém” – a megszólítást már csak én teszem hozzá magamban, mert a kezdeti bosszúság után kezdem élvezni ezt a mikszáthi életképet –  „milyen garanciát tudsz te nekem adni arra, hogy nem lopod el a vagyonomat, ha én azt átadom neked erre a, hogyishijják, bizalmi vagyonkezelésre? És ne mond nekem azt, hogy ez bizalom kérdése, mert én úgysem bízok senkiben magamon kívül. És ne mond már nekem azt sem, hogy ez nem lehetséges!” Már éppen venném a levegőt, hogy felhomályosítsam őt arról, hogy miért nem kell ettől tartania, amikor lemondóan legyint egyet, és azt mondja: „Hiszen, magam is loptam azt annak idején.”  

És akkor most játszunk egy kicsit. Válaszd ki az egyetlen helyes kijelentést az alábbiak közül:

a. Bizalmi vagyonkezelés csak szerződéssel hozható létre.

b. Bizalmi vagyonkezelés végrendelettel történő létrehozása csak közokiratban lehetséges.

c. Bizalmi vagyonkezelés egyoldalú jognyilatkozattal is létrehozható.

d. A bizalmi vagyonkezelést létrehozó okiratokat minden esetben regisztrálni kell az MNB-nél.

A válaszokat március 23-ig kérem megküldeni e-mailben a szabo@ecovis.hu címre. A válaszolók között, szigorúan közjegyző távollétében, kisorsolom „A bizalmi vagyonkezelés” c. kézikönyv egy tisztelet példányát, amely a HVG/ORAC kiadó gondozásában fog nyár eleje körül megjelenni második, javított és bővített kiadásban. A nyertest a határidőt követő bejegyzésben fogom kihirdetni.

Na de most már vissza a kemény munkához, haladjunk tovább. A következő néhány bejegyzésben a bizalmi vagyonkezelés formáiról, menetéről, legfontosabb szabályairól és veszélyeiről lesz szó.